Molnár Gábor

Az író-természettudós 1908.december 02-án született Budapesten.
 2008-ban nnepetük születésének 100. évfordulóját.

Gyermekkorát főleg anyai nagyszüleinél töltötte Ajka-Csingervölgyben, s bár Budapesten látta meg a napvilágot, mégis ajkainak vallotta magát.

1927-ben Pápán mezőgazdasági szakképesítést szerez, majd 1930-ban expedícióra indul több társával Braziliába. Az országtól támogatást ugyan nem kap, mégis sok értékes gyűjteményt küld a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Annak ellenére, hogy társai - betegség miatt - hazakényszerülnek, ő egyedül kutatja tovább a vadon világát.
Az esőerdőben elejtett vadak bőrének értékékesítéséből, valamint mérgeskígyók eladásából tartja fenn magát. Ültetvény-főnöki beosztást is vállal.

1932-ben gyutacs robban fel kezében, következményeként mindkét szeme világát elveszíti. Hazajön.
A tragédiának "köszönhetően" lesz íróvá, és ajándékozza meg az utókort remekbeszabott útleírásaival, melyekkel Magyar László, Kittenberger, vagy Széchenyi Zsigmond méltó társává válik.
Első regénye 1940-ben jelenik meg: Kalandok a braziliai őserdőben címmel.
Városunkról, Ajkáról: A Bakonytól Amazóniáig című kötetében ír.
Már vakon újra Braziliába indul, ahol az indiánok sok éven át "fehér főnökként" emlegetik humánus magatartásáért.
Mongóliában sok száz diafilmet készít felesége, Hegyi Margit és fia segítségével, ezért a legnagyobb mongol kitüntetésben részesül.
1948-ban a magyar-portugál szótárt szerkeszti meg.
Első írásait a Pesti Hírlap közli.

Legismertebb művei:

Kalandok a brazíliai őserdőben (1940); Az óriáskígyók földjén (1955); Jaguár-országban (1960); Pálmakunyhó az őserdőben (1963); Ahol az ösvény véget ér (1964); Egymillió hős országa (1966); Holdárnyékban az őserdő (1967); A dzsungel doktora (1967); Horgászom az Amazonason (1968); Bíborviskó (1969); Gyémántmosók (1972); Makk és jaguár (1972); Éjbe zuhant évek (1973); Én kedves Amazóniám (1975); A csendes halál démona (1977); A Bakonytól Amazóniáig (1978);