Érdekesség Giay Frigyes tollából.: A millecentenárium és vidékünk) A honfoglalás 1100. évfordulójára emlékezik az ország. Egy gyötrõdõ, kínlódó társadalom és gazdaság adja az alaphangot, s most mégsem ennek kell teret nyitni, hanem a büszkeségnek, hogy 1100 év után is vagyunk, hogy nem tûntünk el a történelem süllyesztõjében, mint annyi más, nálunk nagyobb nép, hogy képesek voltunk megkapaszkodni Európa közepén, a hadak útkeresztezõdésében, hogy Árpád, Kurszán, Taksony, Géza és István király olyan útra vitt bennünket, amelyen ma is járhatunk, s amelynek a történelem jogán is újra tartozni akarunk? Ajka és vidéke kevés dokumentumot szolgáltatott a honfoglalás eseménytörténetéhez, mégis minden lényeges momentumhoz kapcsolódunk: átviharzott rajtunk ezeregyszáz év minden fontos történése. A honfoglalás elõzményeiben kiemelkedõ szerepe volt az avaroknak és a szlávoknak. Az avarok 568-ban érkeztek a Dunántúlra, második hullámuk pedig 670 körül jött a Kárpát-medencébe. A honfoglalás elõtt szláv alapnépesség színezi a Kárpát-medence etnikumi képét, amelyhez Árpád népével keleti szláv töredékek is érkeznek, akik ugyanúgy rettegtek a besenyõktõl, mint a magyarok. A honfoglalás idõszakában a bajorok, morvák uralma ellen lázadozó szlávok szívesen ajánlották szolgálatukat az érkezõ magyaroknak, akiknek még a hajviseletét is átvették. A szláv, magyar kölcsönhatás nyelvi emlékei békés együttélésükrõl tanúskodnak, amelynek eredményeképpen a korabeli Európának megfelelõ mûvelõdés alakult ki a Dunántúlon is. A szlávok elterjedt földmûvelési módszeréhez tartozott az erdõ felégetésével biztosított szántóföld. (Csékút, Ajka, Berénd földrajzi nevei õrzik emlékét.) A Torna patak neve szláv névadással maradt fenn. A Marcal, Bittva, Rába, Cuha, Zala folyók neve is környékünk szláv lakottságát bizonyítja. Devecser szláv neve: ?"kilencedszedõ", ..Szõc "kis falu", Polány "fennsík", cseh eredetû Nagyalásony, Noszlop, Somlóvecse, Ganna neve, amelyek aláhúzzák, hogy vidékünk a szláv-magyar kölcsönhatás jegyében változott, fejlõdött. 893-ban a Közép-Ázsiából menekülõ úzok a Volgánál tanyázó besenyõkre támadtak, akik Nyugat felé tértek ki elõlük, s fenyegették az etelközi magyarságot. A bolgárokkal kialakult viszály miatt 895-ben Árpád Erdélyben a bolgárokra támadt, közben a besenyõk a védtelenül hagyott etelközi magyarokat lepték meg, akik kénytelenek voltak elõlük kitérni, s az Erdélyben tanyázó fõsereghez menekülni. 899-ig birtokba vették Erdélyt, az Alföldet, a Felvidéket, de a Dunántúlt nem. Erre akkor került sor, amikor Arnulf keleti frank király segítségül hívta õket az itáliai Berengár ellen, Berengárt megverték, békeszerzõdést kötöttek vele. Közben Arnulf meghalt, s így Itáliából visszajövet elfoglalták a Dunántúlt 900-ban. 902-ig további harcokban megszerezték a morvákból a Kis-Kárpátoktól a Garam folyóig húzódó területet, s így az egész Kárpát-medence a kezükre került. Ezzel a honfoglalás tulajdonképpen befejezõdött, bár harcokra még utána is sor került. (pl: a bajorok ellen, akik Kurszánt megölték). A törzsek nemzetségek letelepedése a vizekhez, folyókhoz igazodva történik, akárcsak a nomádoknál. A Bakonynak a letelepedés szempontjából kicsi a jelentõsége, legeltetésre, földmûvelésre nem alkalmas, inkább vadászati célra szolgál sok évszázadon át. Árpád fiai közül területünkön Jutas és Fajsz foglal, a veszprémi várat Ösbõ szerzi meg. Késõbb Jutas birtokába jut, aki hercegi szálláshellyé teszi. Anonymus szerint közvetlenebb térségünk ura Szalók, de õt Jutas innen északabbra szorította. Árpád egyik unokája, Tevel is foglal ebben a térségben (Adásztevel, Nagytevel). A Szák nemzetség Tolna megyei, de késõbb erre a tájra is elszármaznak. Utódaik a Bene nevet is viselik. A régészeti lelõhelyek közül emeljük ki Halimbát, ahol az avar sírok mellett 932 síros magyar, honfoglalás kori temetõt is feltártak. A honfoglalás letelepedés után sorsforduló elé nézett a magyarság. Széthullik-e, mint a hun, avar birodalom, vagy rátalál-e a megmaradás utjára? Belsõ harcok, a kalandozások bizonytalanná tették a kibontakozást, Árpád után a fejedelmi hatalom is meggyengült. Utódai közül Taksony próbálkozott, de nem tudott erõs, központi hatalmat teremteni. Az elõkelõk egy része megõrizte önállóságát. Erdélyben Gyula, a Dunántúlon pedig a karcha/horka/Bulcsu hatalma volt erõs. A kalandozásokra is az õ szállásterületérõl indultak, fõleg elõkelõk és a katonai kíséretük tagjai. 955-ben súlyos vereséget szenvedtek a német-római császártól, 4 vezérük közül 3 ottveszett. (Bulcsu, Lél-Lehel, Sur). A negyedik Taksony volt, aki megmenekült. Fejedelemmé választása után a nyugat felé irányuló kalandozásokat leállította, megerõsítette a határvédelmet. Dél felé még folytak a zsákmányszerzõ hadjáratok, amelyeket Taksony utóda fia, Géza (igazi nevén Gyeücsa) szüntetett be, megtette a lépést, amely megmaradásunkhoz elengedhetetlen volt, megerõsítette hatalmát, kibékült szomszédaival, jó viszonyt ápolt a nagyhatalmakkal, s világossá vált számára, hogy a keresztény hit felvétele nélkül nem törnek meg bennünket a keresztény államok. Térítõ papokat hív: Szt. Bruno, Szt. Wolfgang, Szt. Adalbert végzi a térítés nehéz, de sikeres munkáját. A fejedelmi központot Esztergomba helyezi, felépíti palotáját, templomot emel ugyanitt. Megalapítja a Pannonhalmi Apátságot, a veszprémi püspökséget, s görög rítusú apácakolostort is szervez (szintén Veszprémben). Tetteivel lerakja azokat az alapokat, amelyekre fia, István fejedelem, majd király felépítheti fõ mûvét, a keresztény egyházszervezetet, az állam intézményrendszerét, s beilleszti országát az európai keresztény államok sorában. 2 érsekséget, 8 püspökséget alapít. Megkezdõdnek a templomépítések, kolostorok sora áll fel. A bakonybéli, zalavári, s a somlóvásárhelyi a környékünkön. A somlóvásárhelyit még Arnulf alapította, s a salzburgi érsekséghez tartozott. Késõbb elnéptelenedett, s István király szervezte ujjá Szt. Lambert tiszteletére. Leánytestvérét, a testi hibás Scholasztikát tette meg apátnõnek az élére. Innen a falu egyik névváltozata is: Apácavásárhely. Apja alapítását, a veszprémi görög zárdát megtartja, sõt, adományokkal erõsíti. Padragot, 9 faluval együtt szolgálatára rendeli. A Bakonyt erdõispánsággá, királyi uradalommá teszi. Hölgykõ várából igazgatja az erdõispán (elsõ ispánja Gug). Feleségével Gizellával érkezik testõrként Heiko, akit a késõbbi Ajka területével adományoz meg szolgálataiért. Õ ad nevet falunknak, õ a népes Ajka-család megalapítója. Közülük érseki nádor, sok fõnemes (comes) királyi hivatalnok kerül ki a késõbbiekben, ez azonban már más történet, más kor. Itt egyelõre álljunk meg, s adózzunk a honfoglalók emlékének, az államalapító uralkodóknak, s adjon tartást nekünk, mai magyaroknak, hogy a történelem legnagyobb kihívásának méltón feleltünk meg 1100 évvel ezelõtt. Giay Frigyes